Hörcsögök

• Ismertetők

A Hörcsögök az egéralkatú rágcsálók alrend (Myo morpha ) belül az egérfélék (Muridae) egyik alcsaládját képezik, és elterjedési területük Európától a Közel-Keleten át egészen Oroszországig és Kínáig tart. Az alcsalád legnagyobb termetű tagja a nálunk is honos közönséges hörcsög (Cricetus cricetus), amelynek hossza meghaladhatja a 28 cm-t, súlya pedig elérheti a 0,9 kg-ot. A másik véglet, a törpehörcsögök (Phodopus és Cricetu lus nemek), melyeknek számos faja nem nagyobb 6,5 cm-nél és 50 g-nál.
A hörcsögök német és angol nevüket is a „hamstern” szóból kapták, ami azt jelenti, „összehordani”, és jól tükrözi ezen állatok közös jellegzetességét: pofazacskóikba gyűjtik a felszínen ta lált táplálékot, majd föld alatti üregeikben raktározzák azt. A hörcsögök természetüknél fogva félénkek, a nap nagy részét járataikba húzódva töltik, és csak sötétedéskor indulnak élelemszerző körútjukra. Ez az életritmus jellemző a háziasított egyedekre is, amelyek a nappalt szunyókálással, az éjszakát pedig rágcsálással és más aktív tevékenységekkel töltik. Ez a szokásuk alapozta meg rossz hírnevüket is: ha ugyanis napközben zavarják, felébresztik őket, hajlamosak beleharapni a betolakodó ujjaiba.
Éles fogaikkal át tudják rágni a csonthéjas termések burkát, és könnyedén elropogtatják a diót és más kemény magvakat is. Táplálkozásukban fontos szerepet játszanak mellső lábaik, melyekkel képesek a táplálékdarabkákat meg fogni. Lábacskáik segítségükre vannak tisztálkodás közben is, gyakran láthatjuk kedvenceinket nagy igyekezettel mosakodni.
Más éjszakai életmódú rágcsálókhoz hasonlóan a hörcsögök is inkább hallásukra és szaglásukra, mintsem látásukra hagyatkoznak. Hosszú bajuszszálaik segítségével állapítják meg, hogy keresztülférnek-e az előttük lévő nyíláson, hiszen leggyakrabban a föld alá bújást választják, csak ritkán menekülnek a felszínen. Mivel nincsen farkuk, elég ügyetlenül másznak és egyen súlyoznak.