Retriever, elhozó ebek. Az angolok tenyésztették ki őket, hogy a pointer vagy a szetterek által megállt vadat a lövés után megkeressék, és a gazdájukhoz vigyék. Csak a lövés elhangzása után küldik keresni. Kiváló orruk van, s így a legritkább esetben vallanak kudarcot. Rendkívül kitartóak, lehetetlen feladatot nem ismernek. Nemegyszer órákig úszkálnak a jeges vízben, hogy összeszedjék a vadász által lelőtt vadkacsákat. Természettől fogva engedelmesek és igen tanulékonyak. Társnak, barátnak is nagyszerűek. A két fajta tulajdonságai szinte teljesen azonosak. Magyarországon sajnos szinte alig ismerik őket, egy-két Labrador retriever ha előfordul. Érdemes volna pedig meghonosítani ezeket a kiváló, a mai vadászati módokhoz ugyancsak alkalmas vadászkutyafajtákat. A Scotland Yard kábítószer-kutatásra is felhasználja őket.

Golden retriever. A GOLDEN RETRIEVER-t vízi spániel, ír szetter, fekete retriever és véreb keresztezéséből tenyésztették ki. Vadászképességeit elsősorban vízi vadászatra használják, aki a lelőtt vadat kiszimatolja és a gazdájának "puhaszájjal" átadja. (Akár tojást is tud a szájában vinni, anélkül, hogy összetörné). Víztaszító aljszőrrel rendelkezik, ezért még a jeges vízben is szívesen úszik és nem utolsó sorban száradás után teljesen kitisztul.

Egy igazi retriever sohasem agresszív. Lehengerlő természetével mindenkit levesz a lábáról. Megdöbbentő a felfogó képessége, hamar és szívesen tanul. Lakásban és kertben egyaránt tartható, de elengedhetetlen számára a gazda közelsége. Elegáns, harmonikus megjelenésű, közepesen nagy kutya. A két legnagyobb büszkesége: a barátságos arckifejezése és a gyönyörű bundája, ami a világos krém (laikusoknak: fehér) színtől a sötét aranyig terjedhet.

Uszkár. Franciák tenyésztették ki, bár meglehet, hogy nekünk is van némi közünk hozzá, hiszen a XVII-XVIII. századbeli német források "magyar vízikutyaként" említik a "pudelt". Az egyik legértelmesebb, igen ügyes, nagy munkakedvű, kedves, tanulékony és szolgálatkész fajta. Régen főleg vízi vadászatokon használták, ma, ha dolgozik, többnyire a cirkuszi kutyaszámok sztárja. Világ-szerte elterjedt, kedvtelésből tartják. Szőrét a jellegzetes pudli formára nyírják. Fehér, fekete vagy barna színben tenyésztik, de van ezüstuszkár is. A foltosság küllemi hiba. Nagysága szerint négy változatát: nagy, közép, kis és törpe uszkárt tartanak nyilván.

Nagy uszkár. Marmagassága 45-60 cm, jól idomítható, szolgálatkész, szinte mindent megtanul, ami csak megkívánható egy kutyától.

Törpe uszkár. A nagyobb változatok mindössze 25-28 cm magas, túltenyésztett torzója. Plüssfigurákra emlékeztető formája, csillogó gombszeme népszerűvé teszi, de kényes, az időjárás változásaira igen érzékeny, kimondottan luxusállat.

Pásztorkutyák. A kutya egyik legfontosabb munkaterülete az állatok őrzése és terelése.

Kuvasz. Neve türk eredetű szó. Ősi nyájőrző kutya, mint a komondor. A rideg pásztorkodás megszűntével a tanyák és vidéki kúriák őrzőkutyája lett, s esténként, ha eleresztették őket a láncról, életveszélyes volt magányosan csámborogni az alföldi tanyák közt. Hajdan vadászkutyaként medve-, bölény- és őstulokvadászatnál is alkalmazták. Szinte bizonyos, hogy célszerű tenyészkiválasztással a ragyogó képességű német juhászebekkel egyen-értékű szolgálati fajtát lehetne előállítani belőle. Megvan hozzá minden adottsága. 

Hófehér - hajdan ordas változatban is előforduló -, hullámos szőrű, 70 cm magas. Jó szimatú, tanulékony állat. A legszebb magyar pásztorkutyaféle. Ma gazdaságok őrzésére használják.

Német juhászkutya. Közismert fajta. Külleme ellenére sincs több köze a farkashoz, mint bármelyik más, hozzá hasonló nagy testű pásztorkutyának. Egyenesen rendőrségi szolgálatra kitenyésztett nagyszerű fajta. Igen intelligens és sokoldalú. Sajnos szenvedélyes vadász is, hangtalanul, teljesen farkas módra hajtja a vadat. Iszonyatos dúlást végez közöttük, ha a határba szabadul. Éppen kár-tételei miatt mind a tiszta vérű, mind a korcs németjuhászebeknek igen magas az adójuk. A maga helyén a bűnüldözésben és vagyon-őrzésben viszont pótolhatatlan, így tartását csak azoknak ajánljuk, akiknek hivatásuk folytán szükségük van rá, vagy akik rendszeres kiképzéssel és gyakorlatoztatással képesek levezetni ennek a hallatlanul aktív fajtának a munkaigényét. Ellenkező esetben előbb-utóbb elszökdösik hazulról, s egy jól célzott lövés vet véget az életének. Erről azonban nem a kutya tehet, hanem felelőtlen gazdája.

Kopók. A legrégibb típusú vadászkutyák. Már 6000 éve is ismerték őket. Az egyiptomi domborművek kutyaábrázolása legalábbis ezt bizonyítja. Az európai kopók őse valószínűleg a legendás hírű kelta kopó, a segusier volt. Belőle - használatuk alapján - két típus fejlődött ki: a falkakopó, melyet az ún. parforce (lovas üldözés) vadászat során használtak, és a gyalogkopó, melyet szólóban vagy párosával "tettek nyomra", s úgy hajtott vadat a gazdája felé. A falkakopók főleg Angliában és Franciaországban - ahol mesterséges "vonszalék" után futtatva ma is használják őket -, míg a gyalog- vagy hajtókopók maradványai a közép- és kelet-európai hegy-vidékeken találhatók meg manapság.

Dalmata. A tipikus dalmata vidám és barátságos természetű. (Nevetni tud, ilyenkor felhúzza az ínyét és az összes foga látható.) Nevelése során a következetességet megkívánja. Ösztönösen is kiváló őrző-védő fajta, érdemes tanítani. Szenvedélyes madarász ami a fácánt és fogolyt illeti. Kiváló szimata adott, a vad állására és behozására azonban komolyan tanítani kell. Nyomozó munkára is fogható, ha mesterére talál. E hajlamok összetétele egyedenként változó: munkára fogás előtt érdemes kiismerni. Nagyfokú a mozgásigénye, mivel a múltban kocsikísérő kutya volt. Ma is hallatlanul kitartó, jó futók. Mozgásigényét agility-vel is érdemes levezetni.

Színe fehér alapon fekete vagy barna pöttyös. kék szemű példányok nem tenyészthetők tovább, kiállításon kizárják őket. Sajnos sok dalmata születik süketen, amit nehezen lehet felismerni. Lakásban és kertben is tartható.