A ló

                                                   

Magyar hidegvérű A sokhasznú munkatárs. A magyar hidegvérűt önálló fajtaként csak 1954-ben ismerték el, de kitenyésztésének története a XIX. századig nyúlik vissza. A magyar hidegvérű kialakulása során a szomszédos Ausztriából átszivárgó nóri fajta és a Belgiumból importált ardenni fajta keveredett. Magyarországon nincs hagyománya a lóhús fogyasztásának, a hidegvérű lovat tehát kizárólag munkalónak tenyésztették. Így a szigorú szelekció során kialakult a nagy testtömegű, de szilárd szervezetű, mozgékony, hosszabbtávra is jól ügető magyar hidegvérű fajta. A magyar hidegvérű a parasztgazdaságok feltétlen munkakészségű, még különösebb szakértelmet sem igénylő, megbízható munkalova. Jóindulatú, barátkozó természetű, tanulékony munkatárs.

Furioso - North star Fogatban és nyereg alatt mindig a legjobbat. A Furioso-North Star fajta neve a két alapító angol telivér mének nevének összevonásából keletkezett. Az 1836. évi Furioso és az 1844. évi North Star mének a Mezőhegyesi Állami Ménesben két életerős angol félvér törzset alapítottak, melyek az idők folyamán egy kiváló lófajtává olvadtak össze. A fajta kancacsaládjai 200 évnél is régebbiek A Furioso-North Star fajta elég erőteljes és tömeges volt, hogy fogatos lóként elvégezze a hadsereg szállítási munkáit, de megőrizze az angol félvér nemességét, mozgását, így a vadászlovaglások kedvelt hátaslovává is vált. Ez a kettősség jellemzi ma is e szilárd szervezetű lófajtát. A fajtában vérfrissítésre mindig használtak telivér méneket, így az erősebben telivérezett egyedek inkább a hátas típusba, míg a kisebb telivér vérhányadúak a fogatló típusba tartoznak. A Furioso-North Star fajta, amely meg tudta őrizni eredeti fajtajellegét és nyugodt vérmérsékletét munkában és szabadidőben egyaránt ideális társat kínál.